A vadásztársaság 1959-ben alakult a Galambok-Kápolna-Pusztai területen, 18 fővel. Az első intéző bizottság: dr. Bondor Antal elnök, Szollár István titkár, Dankos Lajos vadászmester, Horváth László gazdasági felelős volt. A társaságnak 2 vadőre volt Szollár József és Kálovics Boldizsár személyében. 1965-től Führer Ernő lett a társaság elnöke egészen 1992-ig, azt követően pedig örökös tiszteletbeli elnök maradt haláláig.
A Zala megyei vadászterületek átalakításai során, 1967-ben a vadásztársaság megszerezte és azóta is haszonbérli az úgynevezett Bajcsa-Szaplányos vadászterületet, amely igazi vadászparadicsom. Nagykanizsától déli irányban a horvát határig nyúlik a 9177 ha-os vadgazdálkodásra alkalmas területük. Az 50%-ot meghaladó erdősültségű terület – átszelve a Principális-csatornával és a kanizsai patakkal- amelyre fel van fűzve Zala megye legnagyobb vadászható vízfelülete, a Mórichelyi halastórendszer. Szíve pedig az úgynevezett szaplányosi erdőtömb, amely a megye egyik legjobb gímszarvasélőhelye.
A vadásztársaság területének vadeltartó képessége az ezredfordulóra nagyot változott. Míg 1968-ban a 18 fős tagság 4 vaddisznót, 2-3 szarvast, 20 őzet, 800 fácánkakast, 120 nyulat és számolatlan mennyiségű vadrécét hozott terítékre.
A jellemzően apróvadas területből tipikus nagyvadas terület lett, amelynek vadgazdálkodása a kiváló minőségű zalai gímszarvasra épül. Hosszú ideje a szarvasbőgési időszakban 15-20 bika kerül terítékre, minden évben esik 10 kg trófeasúly feletti. A 10 kg súly körüli trófeák képezik a teríték egyharmadát. Egészen kimagasló eredményeik is vannak, hiszen a magyar ranglista 6., 7. És 11. Helyezettje vadásztársaságuk területén esett:

1989    14,75 kg    257,88 CIC pont
1981    13,10 kg    257,15 CIC pont
1989    14,55 kg    254,80 CIC pont


A vadászterület különleges értékét bizonyítja, hogy a 19 db 250 CIC pont feletti zalai szarvasbikából 3 db esett a vadásztársaságnál. Az országos összevetés is imponáló, hiszen 33 magyar bikát tart nyilván a statisztika 250 CIC pont felett.
A kiváló génállományon és a kedvező élőhelyen túl eredményeikben az elődök szakszerű, színvonalas vadgazdálkodása is szerepet játszott.
A szarvasállomány minősége az utóbbi esztendőkben tovább javult, s ez biztatást ad az új évezred kezdetén a gímszarvasuk jövőjét illetően.
A társaság őzgazdálkodását a viszonylag nagy létszám és a közepes trófeaminőség jellemzi. A közeljövőre célul tűzték ki, hogy a létszám csökkentésével némi minőségi javulást érjenek el. Az évente elejthető 50 bak – a változatos, szemet gyönyörködtető táj miatt - maradandó vadászélmény tagjaiknak, vendégeiknek.
A társaság értékesíteni kénytelen évi 15 szarvasbika, 30 őzbak és 50-70 vaddisznó vadászatát megélhetése érdekében, és szerencséjükre értékesíteni is tudja ezt a mennyiséget. A tagságnak a selejtezés és a tarvad vadászata marad, a vaddisznó – gyakorlatilag korlátlan – vadászati lehetősége mellett.
A Mórichelyi-halastó, valamint a principális-csatorna vadrécevadászatai és a kiscsoportos fácánvadászatok adnak lehetőséget az apróvadat kedvelő vadászaiknak.
Az utóbbi években megnőtt az érdeklődés a tagok és a vendégek körében egyaránt, a szalonkavadászat iránt, amelyre területük kiváló lehetőséget biztosít.
Erdőben, de mégis lakott hely mellett, minden igényt kielégítő vadászházzal rendelkeznek Bajcsán, amely nyugodt környezetével, jó felszereltségével a vadász és más vendégeik megelégedésére szolgál.
Az alábbi linken néhány kép látható:

http://www.nagykar.hu/keptar/2571.html

Forrás: Milleniumi Vadászati Almanach, Zala megye 2001 (185. oldal)